Az életmód váltás nem úgy történik, hogy kidobod a lisztet, cukrot, elmész mozogni, ledobsz pár kiló felesleget és kész is. Egészséges és fitt leszel életed végéig. Ez egy jó hosszú, mondhatni soha véget nem érő út, ami tele van csapdával, buktatóval, amikből csak akkor tanulunk, ha beleesünk és belebukunk. Csak tudj felállni és legyen melletted valaki aki kiránt egy egy gödörből, ha későn vennéd észre hogy leragadtál, elcsúsztál.

Számtalan történetet ismerek, hogy pár évvel ezelőtt lefogyott 20-30-40-50 kilót, de valahogy visszajöttek a fránya kilók. Meg még vagy 10 kg pluszba. Ha lúd hát legyen kövér.

Én is tapasztaltam sokszor magamon, hogy foglalkozom én mindenkivel csak magammal nem, hogy heti 6-8 edzés mellett este 10-kor hazafele kiéhezve férjen már bele a sültkrumpli meg a sajtburger… De ennek soha nincs jó vége. (megy a hasam tőle és még a cukrom is feldobja) És még erre jönnek a kísértések, a családi, baráti, céges vacsorák. Jön a rendszer felborulása, mert elfelejtek kaját intézni magamnak, így borul a napom és jön a kifőzdés menü.

Hullámzok én is, nekem sem tökéletes minden nap, és ha belegondolok ez csakis a dekoncentráltságnak és a fáradságnak a hozadéka.

Mégis mi segít, hogy évek óta tartom a súlyom?

Napi kontroll alatt tartom magam. Minden nap ráállok a mérlegre, és ha nem tetszik amit látok, igenis odafigyelek. Nem engedhetem meg magamnak, hogy az a rengeteg meló amit eddig ebbe a testbe beleöltem az menjen a kukába és az egészségi állapotom rovására.

Egy szerencsém van! Mindig időbe megrázom magam! És újrakezdem, mint az elején. Kaja a dobozban, edzés este. Ezzel nincs gond, hisz minden nap a teremben vagyok a SÍRAZSÍR miatt. Talán ez is a szerencsém, hogy van ez a program. Ez az én terápiám is:) Lehet ha nem kellene bemennem edzést tartani, elsunnyognám és fél év múlva újra a 100 pluszosok táborát erősíteném én is, nem foglalkozva azzal, hogy cukorbeteg lehetek.

A haladó csoportban vettem észre, hogy kicsit szétcsúsztak a lányok. Az előző hónap mérlegelésénél nemhogy mínusz kilók, de még plusz dekák is megjelentek. Rájuk hagyhatnám, ha nem tartja be a kaját az Ő hibája.. DE NEM!. Figyelem egy ideje Őket, ismerem Őket, ismerem a magánéletüket, a problémáikat, és gyengéiket. Nem engedhetem, hogy az eddig felépített munka kárba vesszen. Így pár hete volt egy igen komoly fejmosás, aminek ahogy nézem a mérlegeket, jó hatása lett.

Megkértem Őket írják le, hogy mikor és hogy történt ez a megrekedés, és hogyan találtak vissza a helyes útra.

Supergirl

Anikó volt számomra a legnagyobb meglepetés. Az első 100 nap jól sikerült, a második meg hogy is mondjam, sehogy se. Viszont Ő felismerte, hogy ez így nem buli, hogy mindenki fogy, Ő meg nem. Mert segítséget kérni, tudta hol a hiba és a Sírazsír Táborban összeraktunk egy étrendet neki, vagyis olyan felkészülten jött, hogy szinte csak rendbe raktuk az étrendet neki. Ott abban a pár nap mókázásban azért másra is fény derült, mert volt pár (na jó egy) edzés és együtt még soha nem futottunk edzés szinten. Akkor tapasztaltam meg, hogy csoda hogy nem nyírja ki magát. 4-es 5-ös pulzuszónában kapkodott a levegő után. Mi történik ha ilyen magas pulzuson futunk? Kib@szunk a szervezetünkkel, savasodunk, izmot bontunk, és úgy kiéhezünk, hogy bármit fel tudunk falni és amire ránézünk azt is elraktározza a szervezet. Szerencsére megértette, és azóta pulzuskontrollal fut. Javul az ideje és csökken a súlya.

Na de neki is vannak hullámvölgyei. Olvassátok:

„Már jó pár fogyókúrát, diétát és életmódváltást kipróbáltam, ezért kb. az összes kifogást, hogy nekem miért nem jön össze, miért adom fel, hogy történik a megrekedés, kimaxoltam. Predátorunk kérésére írom le most néhány mondatban, hogy nálam hogy zajlik a feladás, megrekedés és én hogyan kezelem vagy élem túl. A leggyengébb és legkevésbé elfogadható kifogásaim: hazamegyek Édesanyámhoz, meglátogatom a párom szüleit, vagy egy sima vendégség, ahol nemet mondani a finom és csak miattunk elkészített ételre felér egy megcsalással. Menzesz előtt előszeretettel jön a falóroham, ami lelkiállapottól függ, hogy megálljt parancsolok neki, vagy engedek a csábításnak. Sajnos cipelek én is terheket magammal, amik időközönként újra előtörnek, hogy elrontsák a napomat vagy a hetemet. Ezeket a lelkiproblémákat éhségrohamokkal és falással kompenzálom, hogy utána az önutálat és önmagam lelkigyötrése még nagyobb legyen, mint a #mindentfelzabálokamiotthonvanésaközeliboltban vihar előtt. Totális 22es csapdája. Persze mindez hullámvölgy szerűen van az életemben, a kitartóbb és jobb periódusaimban, bármikor ellent tudok állni a csokiszörnyeknek, chipses zacskóknak vagy amikor végig nézem hogy a párom tortellinit falatozik, miközben az aznapi vacsorám sült csirkecomb salátával…

De ezekben a teljesen penge napokban és hetekben is van olyan időszak, amikor hiba csúszik be, és nem tudom elmondani, hogy tisztán étkeztem. Ha nem alszok rendesen 8 órát és nem kelek fel időben, már az egész reggel elcsesződött, hiszen nincs időm otthon enni, minden összetorlódik a nagy kapkodásban. Persze mindenki mondja hogy este dobozolj és készülj fel a másnapra, aminek van értelme, de attól még nem fogom jó kislány módjára megcsinálni, mert hát én tudom…és ezt látom a probléma és a félreevés fő okozójának, hogy a tudatosság valahol elveszik részletekben. Kisangyal tudok lenni egy hónapig, de utána jaj most több a meló, vagy jobban elfáradtam edzés után, nem érek rá, elalszok és a nagy szervezettség, ami ment jó pár héten keresztül az megszűnik és visszaszerezni nagyon nehéz.

Ami ritkábban fordul elő, hogy elmérem az adagokat, sokkal kevesebb ételt juttatok a szervezetembe ezáltal hamarabb éhes leszek és sajnos aznapra semmi alternatíva vagy dugi alma nincs a táskámban, hogy az éhségérzetemet megszüntessem, ami ismételten ahhoz vezet, hogy ma bármit és bárkit megennék.

A megrekedés nagy ellenségének a teljes tudatosságot és szervezettséget látom. Ha pontosan annyit alszol, amennyire szüksége van a szervezetednek, akkor kipihenten jobban tudsz koncentrálni. Ha jobban tudsz koncentrálni, akkor megszervezed a napjaidat, étkezéseidet.

Rákészülsz az ínséges időszakokra, plusz zöldséggel vagy gyümölccsel. Amikor nem vagy fáradt és belefér az idődbe, nagyobb kaját csinálsz amit csak azért fagyasztasz le, hogy tudd elővenni, ha nem maradt otthon semmi és főzni nincs idő. És ezzel a tudatossággal rájössz arra, hogy ha jönnek a lelki bajok, pont akkor kell elmenni futni, sportolni, mert a legjobban az gyilkolja és vezeti le a stresszt, és a nap végére váll veregetve bújsz ágyba, hogy mindent megtettél a jövőbeli egészséges csini önmagadért.

A félreevések és megrekedések után, ami visszaránt és újra felébreszt, hogy mindig eszembe jut, hogy van egy célom, amit még nem értem el. El tudom fogadni, hogy kicsit megtántorodok, de azt nem hogy visszaforduljak. Sok minden szerepel a céljaim között, de mindegyiket fokozatosan akarom elérni. Egészségesebb és fittebb akarok lenni, a szekrényem mélyen tartogatott három éve fel nem vett ruhákat újra hordani szeretném. Az életmódváltás azzal nem fog véget érni, ha elértem a kívánt súlyt, már most tudom, hogy a következő UB-t úgy akarom teljesíteni, hogy nem épphogy kibírtam, maximálisan fel akarok készülni, a lehető legjobb formámat akarom nyújtani. Ami motivációt ad, hogy ahhoz képest ami januárban volt, az a lány aki azokról a fotókról visszanéz, már sehol nincs, és nem is akarok visszatérni oda, és megakadhatok, de úgyis tovább fogok menni. Van egy remek csapatom, amikor együtt edzünk és már alig bírom, van hogy nézem az arcokat, látom a szenvedés ráncait a homlokukon és rájövök, hogy nem vagyok egyedül, más is ezzel küzd, akár edzés terén akár tiszta étkezés során, és belőlük merítek erőt, hogy én is tudom folytatni, és a legszebb a közös öröm, egymás sikerei miatt.

 

Catwoman, Bogi

Néha nem értem mit depizik, csodállatos csaj lett belőle, és fantasztikus úton jár. Nem könnyű a lelkét összeszedni. Jó sokszor elő kell venni a januári képeket. Szerintem Ő nem fogta fel még az új testét!

„Hát hol is kezdjem?! Kicsit elakadtam a fogyásban, egyre nehezebben mozdul lefelé az a fránya mérleg. Aminek persze tisztában vagyok az okával, mivel mindig is érzelmi evő is voltam, ha valami csalódás ért egy tábla csokiban mindig vígaszra találtam. Az életfilozófiám valami olyasmi volt, mint a Dzsungel könyvében a medvének Balunak: “Amíg van, egy-két jó falat, S egy jó falat az csak akad, Se bú, se baj nem számít, rá se ránts!”

Az embert persze mindig érik az életben csalódások és ösztönösen a régi megoldásokhoz nyúl. Nem áll otthon most sem hegyekben az édesség, de hát sok helyen megkínálnak ezzel-azzal és éppen csak annyira csappant meg az erőm, hogy nem sikerült ezekre nemet mondanom. Ezen a ponton éreztem meg igazán a közösség támogató erejét, nagyon hálás vagyok Marcsinak és a kis haladó csoportnak, hogy segítettek kimászni ebből a gödörből és nem adtam fel 8-9 hónap munkáját. Volt néhány hét, amikor csak a társaság miatt mentem el az edzésekre, ezen az időszakon biztosan elbukom, ha ezt az életmódváltást egyedül csináltam volna.

Közben egyre jobban megszerettem a kocogást is, amiből szépen lassan futás lett és egyből sikerült is átesnem a ló túloldalára. Elkezdtem hajszolni a tempót, hogy talán egyszer indulhassak szintidős versenyeken is. Ezzel egyidőben rohamléptekkel növeltem a megtett kilométereket is, mert készültünk a Velencei-tó szupermaratonra. Ami nagyon jól sikerült szerintem, de közbe még beálltam egy félmaraton váltóra Marcsival, ami már az első szintidős versenyrészvételem volt 9,4 km. Mindkét futórendezvény hatalmas élmény volt számomra és hát az előtte levő tésztapartiról nem is beszélve. Végre legálisan lehetett 2 napig enni a szénhidrátot és minden ilyen futós hétvégét sikerült plusz 2-3 kilóval zárni. Ami persze eddig nem zavart, mert az élmény és, hogy sikerült helytállni a futóversenyen ezt mindig felülírta. Mire visszaálltam az étrendre és lement a 2-3 kiló, jött a következő rendezvény. Mert szinte még fel sem akasztottam az érmet a helyére már nézelődtem, hová lehetne nevezni legközelebb. A múlt hétvégén 10 km-et futottam a Spar Budapest Maraton Fesztiválon és bár úgy álltam hozzá csak a záróbusz fel ne vegyen, végül még látni sem láttam a “rettegett szörnyet” hiába tekintgettem a hátam mögé futás közben. Ezeket az eredményeket az edzettségem és a maradék túlsúlyom miatt csak nagyon magas pulzuszónában tudom produkálni, ami nem éppen a fejlődésem és a fogyásom szolgálja, ezt most már belátom. Amit persze Marcsi eddig is mondott, de én makacs vagyok és a saját hibámból tanulok csak igazán.

Szóval ebben az évben igyekszem nem nevezni több versenyre (ezt persze megígérni nem tudom 🙂 ), visszaállni a bevált étrendre és csak pulzuskontrollal futni.”

Zsuzsi

Zsuzsinak ez a nyár azért több hullámot is csapott, nem győztük visszarángatni, de most újra jó úton van!

Nagyon sokszor próbáltam már leadni a felesleges kilóimat, sokfél diétába belekezdtem, ezerféle csodamódszert kipróbáltam, de mindig eljött egy pont, az első nagy megrekedés, ami után már nem volt elég kitartásom folytatni. Úgy tűnik, most a csoportban egyszerre csapott le mindenkire ez a zöld szemű szörny… Mielőtt elkezdtem a Sírazsírt, valaki azt mondta volna nekem, hogy könnyedén megy a fogyás, kinevettem volna. Ezek után az első majdnem 20 kiló tényleg viszonylag könnyedén olvadt le rólam, ekkor gondoltam is magamban, hogy ez talán tényleg nem is olyan nehéz. Majd hirtelen eljött az a korszak, amikor tényleg nem akar mozdulni a mérlegen a szám, sőt néha többet is mutat. Persze itt volt a nyár, nehéz megállni, hogy ne menj el fagyizni a barátaiddal, vagy a Balaton parton ne egyél meg egy jó lángost. Néha kicsit meg is feledkeztem arról, hogy milyen fába vágtam a fejszém. Nyaralás után persze jött a mérlegelés, +2kg. Ismét felmerültek bennem a kérdések, amik minden megrekedéskor eljöttek, hogy Te jó ég!! Mi lesz most? Van értelme folytatni? És életemben először azt válaszoltam magamnak, hogy van! Most hosszú hónapok munkáját dobjam el csak úgy… nem lehetek megint annyira gyenge, hogy feladjam. Meg kell jegyeznem, hogy iszonyatosan sokat jelent, hogy Marcsi és a csajok a csoportban rengeteg erőt adnak, így már el is múlt a bizonytalanság. Szóval most beruháztam egy otthoni spinning biciklire, hogy még többet tudjak kardiózni. Egyszerűen imádom! Minden napom ezzel indul. Újra megtaláltam a motivációt, a következő mínusz kilóra. Ha nem lenne ilyen a jó a csapat nem biztos, hogy le tudtam volna győzni saját magamat.

Kaludia!

Hát ő egy igazi hullámlovas, neki olyan sztorija van már megint, hogy külön posztba jön hamarosan.

 

Kérlek benneteket! Tanuljatok a hibáitokból! Tanuljatok mások hibáiból, keressetek fel egy szakembert ha segítségre van szükség. És álljatok rá minden nap arra a fránya mérlegre! Látni fogjátok, hogy van baj vagy nincs baj! Ha meg végképp elcsúsztál jelentkezz valamelyik induló programra és figyelünk rád is és kiszedünk a gödörből!

Ugyan a SÍRAZSÍR nem szekta, vannak szabályok, de ha megszeged nem kerülsz a pokolra. Az a fotos, hogy ismerd fel, ha elcsúsztál és kérj segítséget.