SÍRAZSÍR S01E03 – Heti két spinning és a csalódott óda…

Hétfő és péntek – ez a két fix bringás napunk, ami alapvetően nem rossz. Én szeretek kerekezni egyébként. Nézni a várost és a nyüzsgését, az embereket, hallgatni a jó kis zenét a fülesen át, átélni a jóleső mozgást a friss levegőn, a finom szelet, a rakparton a Duna illatát, nézni vitorlázó sirályokat. Na, ez mind nincs.

Vészfékezni a hatos ikres babakocsi előtt vagy átesni egy sunyi kutyapórázon? Viszont ez sincs. Mert a józan kompromisszumok mozdítják előre a világot.

Van: kőkemény munka, kérem. Van minden porcikáján állítható műszer: kormány föl-le, közelebb-távolabb, ülés dettó, teljesen precíz jószág. Az utóbbi egy markotányos asszonyt is kiszolgálna, már terjedelem szempontjából biztosan. Ami kevésbé sikerült, az a fotel kényelmesség, mert ez viszont 100 felkiáltójellel hiányzik. Úgy is mondhatnám, a születési helye Spárta és hű hozzá.

Pénteken ez még hagyján, mert 60 perc intervallt kapunk Marcsitól, ami szerintem a személyes kedvence, és az Amnesty International kirendelt képviselője is sandán szokott nézni a sarokból a bizonyos 10 percesek alatt.  Múltkor meghaladtuk Etiópia egy havi vízszükségletét izzadásban.

via GIPHY

Hétfőn azonban a lassú, de kitartó 90 perc egy kilencedében mindig beugrik a borsószem királykisasszony meséje. Hogy aszondja „nyom” és „csupa kék-zöld folt a testem”.  Pont így:

the_princess_and_the_pea1

Hála az égnek ez nem egyéni szocproblem, hanem általános jelenség. A megoldást pedig – Marcsi szerint – a bicajos nadrág hozza majd el, a pihe-puha szivacstöméssel. Ő egyébként nem szokott panaszkodni. Szerintem ez is úgy van, hogy a gitározásnál is megkeményednek az ujjbegyek, ha értitek a párhuzamot.

No, a banda levadászta az elérhető gatyókat abban a bizonyos sportáruházban. Nos, nem véletlenül léteznek 15-20-35 ezerért röhejesen drága darabok ebből a típusból, de jó nekem a 2999 Ft-os is, mert “csak” teremben tekeréshez kell. Erre mondaná kedves áltiskolás töri tanárom, Irénke néni, akinek midig volt egy kis rúzs a fogsorán, hogy “Meg ahogy Móricka elképzeli..”.

Most tekintsünk el attól, hogy viselni érzésre olyan, mintha egy vágódeszkával a lábad között kellene járnod, mert ugye a cél szentesíti az eszközt, de törne le a keze annak, aki 5 centivel arrébb varrta a jó kis betétet. Tudjátok, mekkora #worldfirstproblem pulzust tartva kiállni a nyeregből, hátrébb cibálni a gatyót, és kotlós tyúkként vagy még inkább, mintha atomot hasítanának segged alatt, visszaóvatoskodni a kaján mosolyt csillantó kínpadra?!

Hát annyira el vagyok keseredve, hogy írtam egy verset is.

Csalódott óda bicajos gatyóhoz

Kiválasztottalak. Sorban álltam veled. Megvásároltalak.
Szép vagy és fényes. Puha és tetszetős.
Mindhiába!
Te csalfa!
Miattad tekerek állva!